Az Ellenállás egy urban fantasy sorozat befejező kötete, amely Magyarországon 2015-ben jelent meg a Könyvmolyképző által Miks-Rédai Viktória fordításában, körülbelül háromezer forintért lehet kapni. Moly-on jelenleg az értékelések szerint ez a könyv a 22. legjobb romantikus, 28. legjobb fantasy, az 52. legjobb kortárs mű, százalékban pedig 95%-nél jár. 

Először is el szeretném mondani, hogy a Luxen sorozat az egyik kedvencem, de olyan mértékben, hogy egyik részben sem találtam semmilyen hibát, az összeset imádtam elejétől a végéig, minden egyes szót és minden egyes karaktert. Az írónő remek történetet alkotott, remek kivitelezéssel. 

És, hogy akkor beszéljek egy kicsit az Ellenállásról. Picikét  nehéz úgy írni róla egyébként, hogy ez már a sorozat ötödik és egyben befejező része és az előzőekről nem írtam. De mégis megpróbálkozom vele. Innentől kezdve spoilerezni fogok szóval, ha valaki nem olvasta volna még a könyvet de szeretné, ezt most ugorja át! 

Ugye az Originnek a végén megjelentek a luxenek a földön, akik eddig még ismeretlenek voltak, megbabonázták a Black ikreket és huss vége lett. Az Ellenállás pedig tökéletesen folytatta a történetet, nem volt szakadék a két könyv között. Vártam ám Deamont, hiányzott is, aztán végre megjelent, rögtön úgy, hogy kitört a luxen-ember háború, amiben igencsak a luxenek álltak nyerésre. Katy és Deamon végre egymásra találnak megint néhány bonyodalom közepette, de imádtam az újra találkozást még akkor is, ha Deamon és Dee is igazán elviselhetetlenek voltak. Az események gördülékenyek voltak, folyton történt valami, nem állt egy helyben a történet így számomra lehetetlenség volt unni. Viszont a végén nem tudom, hogy annak mennyire volt funkciója vagy értelme, hogy Deamon majdnem meghalt. Nekem ez egy picikét úgy hatott, mintha csak pár oldallal többet szerettek volna kihozni a történetből.  Ezen kívül örülök, hogy Katy és Deamon végre elszabadították testi vágyaikat is - na ez most egy picin perverzen hangzott, de ettől független így van. 

Aztán annak is örültem, hogy az arumokkal sikerült megállapodniuk még ha csak ideiglenesen is, de szerintem hatalmas előrelépés volt a két faj kapcsolatában. 

Tetszettek a félig-meddig új karakterek és, hogy nagyjából végig is kísérték az egész történetet, hiszen nagyon megszerettem őket. Örültem, hogy minden gonosz eltűnt a képből végleg és, hogy végül mindenki megtalálta a párját és boldog lett a végén.

Egyébként nagyon furcsa, de még itt is úgy éreztem, hogy Katy személyisége még mindig fejlődik, ami nagyon ritka szerintem, hogy egy karakter még a befejező részben is lehet jobb. Imádom Katyt és, hogy képes bármit megtenni még akkor is, ha fél. 

Deamon számomra még mindig teljes szerelem. Imádom, hogy nagyon hamar tud robbanni a szerelméért és a testvéreiért. Hős szerelmes, rossz fiú, aki egyben mégis jó... tökéletes. :) 

Archert azt gondolom nem lehetett nem szeretni. Számomra vicces volt, hogy hallotta a gondolatokat és mindig hozzáfűzött valami poénosat, szóval a sok veszedelem közé vegyült egy kis poén is - persze erre Deamon válaszai is rátettek. Az pedig, hogy aggódott Dee-ért. Hm, cuki volt! :) 

Természetesen a történet vége happy end lett, de nekem mégis olyan lezáratlan volt. Persze megtudtuk, hogy Dawson és Beth - akiket mellesleg egyre jobban imádok, főleg az Árnyak után - illetve a babájuk teljesen jól van. Hogy Dee és Archer is teljesen megvannak és, hogy Katy meg Deamon élete is, hogy alakult. Ám bennem mégis ürességet hagyott és nem zárta le számomra teljesen a történetet, de nem tudnám megmagyarázni miért. 

Spoiler vége! 

Összességében egyszerűen tökéletes volt és nagyon sajnálom még mindig, hogy vége van. Minden évben vártam az új részt és most egy picit szomorú is vagyok, hogy nem kell többet várnom évente a Luxen sorozat új részét. 

Viszont, van még két kiegészítő novellánk, vagyis nekem már csak egy, hiszen az Árnyakat már elolvastam - értékelés szintén hamarosan. A másik pedig a Feledés, amihez a napokban fogok hozzá kezdeni, és már nagyon kíváncsi vagyok rá, mert az Árnyak olyat adott nekem, amit nem vártam, hisz nem tudtam előre, hogy miről is fog szólni. 

A borító ismételten fantasztikusan sikerült - áldva legyen a neved Pepe!. Tetszik az éppen földre zuhanó luxen a háttérben, nagyon megkapta a figyelmemet.