Sziasztok! 

Nem régiben osztottam meg a Luxen trilógia befejező részének, az Ellenállásnak az értékelését, és akkor említettem, hogy van még két kiegészítő novellánk. Na már most én az egyikkel, az Árnyakkal (0.5) a napokban végeztem és annak ellenére, hogy csak 200 oldal körül mozog teljesen oda voltam érte. 

De előtte néhány adat:

Az Árnyak a Luxen sorozat kiegészítő novellája (0.5), amely hazánkban 2015-ben jelent meg a Könyvmolyképző által. Szintén a Könyvmolyképző forgalmazza körülbelül kétezer forintért. Moly-on jelenleg 93%-os az értékelése. 

Aki még nem olvasta volna, spoiler veszély! 

A könyv történetesen nem Katy-ről és Deamon-ről szól, hanem Beth-ről és Dawson-ról. Nekem már a sorozat kezdete óta birizgálták a kíváncsiságomat, hogy hogyan is ismerkedtek meg és, mi is történt velük, hogy amikor végül elkezdtem olvasni a könyvet, majdnem kiugrottam a bőrömből, hogy az ő történetüket is olvashatom végre. 

A megismerkedésük annyira nem volt, hogy is mondjam... izgalmas, de annyira nem is érdekelt. Sokkal inkább tetszett, hogy mennyire egymásra kattantak már az elején és, hogy nem volt az a huza-vona köztük, mint Katy és Deamon között... na meg, hogy Dawson nem volt akkora asshole mint Deamon az elején. 

Az is nagyon tetszett, hogy hogyan is derült ki, hogy mi is valójában Dawson és, hogy ezek után mindenki ellen képes volt harcba szállni Bethany miatt. És nem tagadom ,a kedvenc részem az volt, amikor a falra kente Andrew-t. Akkor körülbelül az járt a fejemben, hogy jé, mégis Deamon tesója.

 Aztán a sziklás esemény, majd utána az arumokkal való harc és bumm.. nem akartam elhinni, hogy így lett vége és legszívesebben sírva fakadtam volna. Nagyjából kiderült a könyvekből, hogy min mentek keresztül, de annyira szívesen olvasnék egy sorozatot csak róluk, hogy átlássam az egészet az ő szemszögükből, hogy miket is műveltek velük. Ennek ellenére viszont nagyon imádtam. 

Örültem, hogy megismerhettem Bethany egy másik, igazi oldalát, amiikor boldog, fiatal kamasz lány volt, nem pedig a Deadalus markából szabadult roncs. Végre megértettem mennyire fontosak ők ketten egymásnak és jaj... nem vagyok az a romantikus alkat, de ez a kötet - mondjuk az egész sorozat - kihozta belőlem. 

Nem tudok rá rosszat mondani... 

A borító különösebben nincs nagy hatással rám, picikét nekem semleges. Nem tudom, hogy ez most csak az én hibám, hogy így látom vagy tényleg így sikerült de nekem nem jön be. Bár ez egy cseppet sem von le a könyv értékéből.