Sziasztok!
Ahogy pár nappal ezelőtt ígértem, meg is hoztam a Ragyogás trilógia második kötetének az értékelőjét. (Az elsőt IDE kattintva olvashatjátok el.)
Már akkor is említettem, hogy nagyon megfogott a történet és, hogy imádtam, ahogy több szemszögből és több szálon mutatják be az eseményeket. Emellett nagyon tetszett az is, hogy komoly témákat boncolgat a történet úgy, hogy közben gyerekek a szereplők, így az emberre sokkal jobban hatnak ezek az események, hiszen realizáljuk, hogy tizenöt-tizenhat évesekkel történik minden.
A szokásos kis információk előtt elárulok annyit, hogy ezt a kötetet is imádtam és mint, ahogy az előző értékelőben írtam: egy-két szereplőről a véleményem merőben megváltozott, úgyhogy majd a szereplők értékelésénél lesznek ám meglepetések. Na, de ennyit a rizsából, jöjjön maga az értékelő.
A Szikra című könyv a Ragyogás sorozat második kötete, amely hazánkban 2014-ben jelent meg a Maxim kiadó által, Marczali Ferenc fordításában. A könyvet körülbelül háromezer forintért lehet megvásárolni. [Moly adatlap]
TARTALOM
Tehát a Ragyogás lényegében úgy ért véget, hogy Waverly és a többi lány visszatért az Epyrean fedélzetére. Természetesen nagy volt a meglepődés, amikor megtudták, hogy a hajón már nincsenek felnőttek és a fiúk részéről is nagy volt a meglepetés, amikor meglátták, hogy a lányok szülők nélkül érkeztek vissza. Ezért természetesen Waverlyt hibáztatták szinte az egész köteten keresztül, hiába magyarázta, hogy ő mindent megpróbált, de nagyon nehéz volt főleg úgy, hogy közben folyamatosan lőttek rá, Persze ezt egy csomó kétségbeesett gyerek, akiknek hiányoztak a szüleik, nem igazán akarták megérteni és elfogadni.
Waverly és Kieran illetve Waverly és Seth kapcsolata gyökeresen megváltozik. Először Waverly és Kieran örülnek egymásnak, de aztán Waverly kezd eltávolodni a fiútól, hiszen Anne Mathert látja benne azzal, hogy prédikál. Ez nagyon sok vitát és összetűzést generál közöttük, aminek az lesz a vége, hogy Waverly minden lehetséges módon Kieran ellen megy.
Eközben Seth és Waverly kapcsolata is kezd megváltozni, hiszen a lány már nem hisz Kieranben, ezért inkább Sethnek próbál segíteni és mellé áll.
Közben egy szökevény kerül a hajóra, aki kiengedi az addig börtönben tartózkodó Sethet. Ezek után folyamatos problémák történnek a hajón, amiért Kieran csakis Sethet okolja, és Waverlyre is ráfogja, hogy közreműködik abban, hogy megdöntsék a hatalmát. Miután Seth kiderítette és üzent is Kierannek, hogy rájött, hogy egy betolakodó van a hajón az Új Látóhatárról Kieran ráfogja mindenki előtt Sethre, hogy együttműködik a terroristával.
Ezek után néhányan - leginkább Waverly, Sarah és még néhány ember, akik mellettük állnak - fellázadnak és választásokat követelnek. Nem tartják igazságosnak Kieran "uralkodását", hiszen választás nélkül nevezte ki magát kapitánynak. Emellett követelték a Központi Tanács felállítását is. Miután ez megtörtént már hivatalosan is Kieran lett a kapitány és a tanács is felállt, aminek Waverly is a tagja lett.
Kieran hibát halmoz hibára, miközben Anne Matherrel tárgyal és nem hallgat Waverlyre, aki előre figyelmezteti őt, hogy vigyázzon az asszonnyal, mert bárki eszén képes túl járni. Híreket kap az életben maradt szülőkről és ez az egyetlen feltétele annak, hogy Kieran tárgyalásba kezd az Új Látóhatár pásztorával.
Közben Seth folyamatosan bujkál és próbálja elkapni a szabotőrt, de az hamarabb kapja el őt és a Waverlyt, illetve egy kicsi fiúcskát, akinek Waverly után kellett kémkednie Kieran utasítására.
Ezután Seth ismét börtönbe kerül a terroristával együtt, akivel sikerül "összebarátkoznia" és kiszedni belőle, hogy ismét készül valamire. Ám amikor jelezni próbál Kierannak, ez nem foglalkozik vele.
Ezután kicsit felgyorsulnak az események. Kieran átmegy az Új Látóhatárral Anne Matherrel tárgyalni, míg a Központi Tanács, azaz Waverly és a többiek felfegyverkezve várnak és végül meg is támadják a másik hajót. Eközben viszont bekövetkezik egy robbanás az Epyreanen, amit a szökött terrorista idézett elő közvetve. A gyerekeket az Új Látóhatárra menekítik a haldokló hajóról, ám Waverly visszatér, hogy megmentse Sethet, aki a börtönben ragadt a robbanás során és, akárhogy próbál kiszabadulni nem megy neki. Ezért aztán Waverly hatalmas szenvedések árán, de lemegy a börtönbe, hogy megmentse Sethet, aki már teljesen lemondott arról, hogy túl élheti az egész katasztrófát. Aztán hatalmas erőmegfeszítések és szenvedések által sikerül eljutniuk a hajó épp felére, ahol megtörténik a nagy csoda. De aztán jön a hatalmas pofára esés, amikor Waverly felszáll a siklóra de Seth az Epyreanen marad.
És így ér véget a második kötet.
TARTALOM VÉGE
Ismételten nehéz megtalálnom azt a kifejetést, amely tökéletesen leírja, hogyan is érzek ezzel a könyvvel - vagy akár az egész trilógiával - kapcsolatban.
Itt is ugyanúgy meg volt az izgalom, a fordulatok és a szereplőkért való aggodalom. Igaz, hogy már más formában és más környezetben.
A könyv - és ismételten az egész sorozat - nagyon jó példa arra, hogy mivé tud válni az ember azért, hogy a hatalom nála lehessen. Képes ezért hazudni és elárulni azokat az embereket, akik egykoron nagyon fontosak voltak számára. Ez nagyon elkeserítő volt számomra ebben a kötetben, hiszen Kierant nagyon szerettem, de teljesen kifordult magából. Azzal, hogy Sethet és Waverlyt körülbelül árulónak kiáltotta és, ahogyan a lánnyal beszélt, nálam teljesen elvágta magát.
Ebben a kötetben mutatkozott meg leginkább az is, hogy mekkora feladat ellátni és irányítani egy hajót. Főleg, ha ezeket a dolgokat mind gyerekeknek kell tennie. Egyszerűen csak ámultam és bámultam néhányuk bátorságán - bár ez azt hiszem leginkább most Tobinra vonatkozik, aki magára vállalta, hogy ő lesz az Epyrean ügyeletes orvosa.
Nehéz dolgokon kellett keresztül mennie ismét az egész legénységnek, különböző problémákkal kellett megküzdeniük, amiket kisebb vagy nagyobb sikerrel de sikerült.
Ezt a kötetet is úgy olvastam, hogy szinte majd megszakadt a szívem egyes szereplőkért vagy éppen bizonyos pillanatokban.
Az írónő tökéletesen adja át az érzelmeket. Olyannyira tökéletesen, hogy már én is annyira beleélem magam, mintha velem történne meg és én is ugyanolyan szívfájdalommal élek meg bizonyos momentumokat.
Borzasztó, hogy annyira sok minden tolul fel bennem, hogy nem tudok egy normális értékelést megírni. :)
Mint már a Ragyogás értékelésének a végén említettem, a szereplőkről alkotott véleményem ennél a kötetnél merőben megváltozott.
Waverly az, akit még mindig kedveltem. Ugyanúgy, mint az első részben. Nagyon sok mindenen kellett keresztül mennie és még így is aránylag erős tudott maradni. Megszervezte a lázadást az Új Látóhatáron, elvesztette a barátnőjét, majdnem meghalt miközben próbálta megmenteni a többiek szüleit és a saját anyukáját, ennek ellenére mégis sokan utálták és hibáztatták azért, hogy nem sikerült kiszabadítani a szülőket. Eltűrte, hogy Kieran, a szerelme, akit egy egész életen át ismert, egy teljesen más emberré alakult és úgy kezelte őt, mint valami bűnözőt. Ennek ellenére volt ereje ahhoz, hogy fellázadjon Kieran ellen, hogy támadást szervezzen az Új Látóhatár ellen és, hogy megmentse Sethet. Eszméletlen erő és kitartás lakozik ebben a lányban. Egyszerűen imádom.
Kieran... ő volt az, akit nagyon szerettem az első kötetben, ám a másodikban már legszívesebben felpofoztam volna, hogy ébredjen már fel, mert az, amit csinál csupa színjáték, parasztvakítás és hazugság. Az, hogy Sethtel és Waverlyvel hogyan bánt számomra megbocsáthatatlan, hiszen valóban ártatlanok voltak. Ő csupán csak a pozícióját féltette és ezért képes volt hatalmasakat hazudni. Az egyetlen szimpatikus dolog, amit tett az az volt, ahogyan aggódott a kis Philip miatt. Bár szerencséje, hiszen ő küldte a lány nyomába a kisfiút, aki egy hatalmas hős lett.
Seth volt az első kötet bűnbakja, akire haragudtam és, akit nem szerettem. Itt ez is egy száznyolcvan fokos fordulatot vett. Legszívesebben magamhoz öleltem volna és csak vigasztaltam volna, hogy tartson ki, ne aggódjon minden rendbe jön és ő újra szabad ember lehet. Hihetetlen, hogy azért neki is mit kellett kiállnia. Az pedig, hogy Kieran ok nélkül börtönözte már be a végén és ő ennek ellenére mégis segíteni akart neki, hihetetlen. A fiú tele volt sérelmekkel és bántalmakkal a gyerekkora miatt ám ő mégis felülkerekedett ezen és jó ember akart lenni (jó ember is vált belőle.) Na és a vége, az, ahogyan Waverlyvel viselkedett.... elolvadtam.
Volt még egy karakter, akit mindenképpen meg akartam említeni, ő pedig nem más, mint Tobin, az ügyeletes orvos. Hihetetlen, mennyire bátran viselkedett minden helyzetben. Ahogy próbált mindenkin segíteni és helyt állni, kiérdemelte a csodálatomat. Őszintén büszke voltam rá.
Már az utolsó kötetet is elolvastam és annyit elárulok, én végig sírtam a végét.
Szóval ennek fényében néhány nap múlva hozom annak is az értékelőjét.
Ha olvastátok már a könyvet, akkor ne féljetek magatokban tartani, hogy nektek hogyan tetszett és, mi volt róla a véleményetek! Nagyon szívesen olvasnám a ti gondolataitokat is.
Legyen további szép napotok!
