Sziasztok! 

Ismét eltelt egy hét tele tanulással, fáradtsággal, amibe néha napján némi jó hangulat is nevetés is beférkőzött. Remélem mindenkinek jól telt a hete, a hétvégéje pedig még jobban fog. 

Na hát, mi is történt a héten? 

Először is... végre javult egy kicsit az időjárás, jelentkezzen még, aki ennek örül! Végre nem kellett hat réteg ruhát magamra ráncigálnom és a farsangot előrehozva eszkimónak öltöznöm. Bár állítólag a nagy hiedelmek szerint, ha a medve meglátja az árnyékát hosszú lesz a tél.. na és vajon mit látott meg mackó barátunk? Persze, az árnyékát... innen már persze csak imádkozni kell, hogy ez az egész egy nagy humbuk legyen és, hogy hamar tűnjön el a tél. 

Aztán, megtettem felnőtté válásom felé az első lépést - részt vettem életem első szülői értekezletén. Mielőtt valaki neki állna szőni a fura gondolatot, a sajátomra mentem el anyuval kézen fogva. Előzetesben annyit mondott az osztályfőnök, hogy az érettségiről, a felvételiről, továbbtanulásról lesz szó, én naiv, meg még néhány másik osztálytársam azt gondoltuk, hogy jó lesz elmenni sosem tudhatjuk, hátha hallunk valamilyen új információt. És mi történt? Ott ültem két és fél órán keresztül, szét röhögtem magamat - köszi F. -, pluszban azzal küzdöttem, hogy el ne aludjak. Ennyit a szülőiről.. már előre tépem a hajam attól, amikor majd jó néhány év múlva a saját gyerekemére kell menni. Erről ennyit. 

A héten igencsak megugrott a felelések és ismétlések száma, ami az agyamat, a testemet is és az immunrendszeremet is igencsak zsibbasztja. Sosem gondoltam volna igazából, hogy a sok tanulástól komolyan betegeskedhet az ember, ugyanis körülbelül mióta elkezdődött a végzős év, nagyjából két havonta megbetegszem, emellett pedig állandóan meg vagyok fázva. Éljen! Ja, és holnapi nappal végre valahára elküldöm a főiskolai-egyetemi jelentkezésemet - titok hova, nem mintha bárki utánam akarna majd jönni. Emellett pedig tegnap sikerült tökéletesen elaludnom, aminek következtében mondjuk sikerült kivennem egy nap szabadnapot. 

Igazából rájöttem, hogy nagyon lehangoló, hogy a pénteki kibeszélősök nagy része erről az irdatlan mennyiségű tanulásról szól, az pedig még lehangolóbb, hogy jelen pillanatban az életem is erről szól. Nem mozdulok ki, szórakozni sem megyek. Ha pedig lenne rá lehetőségem akkor sem erőm, sem pedig kedvem nincs menni, mert örülök, hogy pihenhetek.. a fenének sem lenne kedve reggelig tombolni a sok elvetemült között. Szóval valószínűleg egy darabig ezért nem lesznek rendszeresek a PK-k, mert nem látom értelmét annak, hogy ha kell, ha nem a nyűgjeimet ecseteljem.
De ezen a sok nyűgön kívül történt még valami, aminek nagyon örültem még pedig az, hogy WeHeartIt-en elértem az 1000 követőt, ami nekem hatalmas nagy öröm, hiszen már több mint ezer ember követi a posztjaimat. (Jobb oldalon megtalálhatjátok az oldalam, ahol követni tudtok - vagy az elérhetőségeknél is.)

A blogos pályafutásom az A.D.T.-n eddig eléggé, nem tudom, sivár. És ez igazából miattam van, mert szintén a rettentően jó végzős évnek hála, nem tudok annyi időt szánni a blogra, mint amennyit eredetileg szeretnék. Általában a hétvégén megírok minden bejegyzést a következő hétre, hogy azt már csak meg kelljen osztanom vagy még a szükséges javításokat el kelljen rajta végezni. De olyan jó időbeosztásom van, hogy valamikor még arra sincs időm, hogy megosszam a bejegyzést. Pontosan ezért azt hiszem ideje elkezdenem az ütemezés lehetőséget, remélhetőleg sikerül majd használnom, szóval ezzel majd ki tudom küszöbölni a csúszásokat. 

De! Annak ellenére, hogy picikét üreske és összevissza a blog rengeteg téma gyülekezik a kis füzetembe, amikről írni szeretnék és valószínűleg fogok is, ezen kívül pedig jó pár 30 napos kihívás is rejlik a tarsolyomban. Ezekben a témákban előreláthatólag néha-néha szeretnék együtt dolgozni és írni másokkal, de erről bővebben lesz a hétvégén egy bejegyzés - reményeim szerint. 

Szóval, ha így előzetesben valaki kedvet kapott ahhoz, hogy velem "dolgozzon", akkor figyelje a blogot a hétvégén a részletekért.
Illetve már bőszen dolgozom az új kinézeten, mert a mostanit csak egy ideiglenesnek állítottam be, amik nem eszkábálok össze vagy találok valami jobbat, úgyhogy hamarosan új külsőbe fog burkolózni az A.D.T. 

Végre sikerült megírni a harmadik pénteki kitárgyalóst is, aminek nagyon örülök, mert sikerül tartanom a - mondjuk - rendszeres bejegyzéseket. 

És így a PK keretein belül minden héten meg fogom osztani a hét zenéjét és idézetét, szóval tádáá... 

Minden csak annyira bonyolult, amennyire azzá teszed magadnak. 

- Vivien Holloway: Végtelen horizont-