Sziasztok! 

A tegnapi nap folyamán szem- és fültanúi lehettünk a hatvanegyedik eurovíziós dalfesztivál második elődöntőjének, ami szerény véleményem szerint nem sokkal szárnyalta túl az elsőt. Pedig évek tapasztalatai alapján arra számítottam, hogy a második elődöntő robbanni fog, mint mindig, viszont nem ezt kaptam. De, hogy akkor mi is történt? 

Ezután következett Lengyelország (Michal Szpak - Color of your life) és Svájc (Rykka - The last of our kind). Különösebben viszont nekem egyik sem tetszett, egy idő után számomra unalmassá váltak. Arról nem is beszélve, hogy a svájci-kanadai lány hajlongása eszméletlenül idegesített.

Majd jött ismét - szerintem - egy újabb erős produkció Izrael (Hovi Star - Made of stars) színeiben. A dallamról hirtelen egyébként nekem a Hall of fame című dal jutott eszembe, de aztán hamar el lett űzve belőlem ez az érzés. Eszméletlen erős dalnak tartom és az énekes magabiztossága is vonzza az ember figyelmét. A plusz pont, hogy én picit el is érzékenyültem, ami azt hiszem igen jó dolog, ha az emberből érzelmet vált ki egy produkció.

A következő ország Fehéroroszország volt (IVAN - Help you fly), amivel kapcsolatban eléggé vegyesek az érzelmeim. A refrént már a végére én is énekeltem, de a többi része a dalnak olyan volt, mintha az énekes be lenne rekedve és nem tudna rendesen énekelni. Furcsa volt. 

Ismételten következett egy számomra kedvenc szerbiából (Sanja Vucic ZAA - Goodbye). Az énekesnő hatalmas hanggal rendelkezett, a dal eszméletlen jó volt és a vokál is hajmeresztő volt. Én abszolút esélyesnek tartom. Viszont innen volt öt ország, ami alatt végig unatkoztam. Egyik sem tetszett különösebben, nem fogta meg egyik sem a figyelmem, ezek az országok pedig Írország (Nicky Byrne - Sunlight), Macedónia (Kaliopi - Dona), Litvánia (Donny Montell - I've been waiting for this night), Ausztrália (Dami Im - Sound of silence), és Szlovénia (ManuElla - Blue and red) voltak. 

A maradék hét ország közül viszont már csak kettő nyert meg engem, mégpedig Bulgária (Poli Genova - If love was a crime), amely énekesnőjének kissé Alexandra Stan beütése volt kinézetre, de maga a dal szerintem fantasztikus volt. Az egyetlen szerintem amivel még fel lehetett volna dobni, ha oda küldenek egy-két táncost a háttérbe.  A másik pedig Ukrajna (Jamala - 1944) volt. Eszméletlen ereje volt a dalnak és az énekesnőnek is, szinte sugárzott belőle az ősi erő. A másik dal, amit én nagyon esélyesnek tartok. A maradék öt országról megoszlik a véleményem, hiszen Grúzia (Nika Kocharov and Young Georgian Lolitaz - Midight gold) nem egy megszokott stílussal érkezett, ami viszont bejött nekik, csakúgy mint a többi országnak, akik hasonlóval próbálkoztak. Ettől független nekem egyáltalán nem lettek a kedvenceim, talán mert nagyon messze áll tőlem ez a stílus. Belgium (Laura Tesoro - What's the pressure) volt még az az ország, ahonnan erős dal érkezett mai, fiatalos pop hangzással, bár engem ez sem nyert meg. Dánia (Lighthouse X - Soldiers of love), Norvégia (Agnete - Icebreaker) és Albánia (Eneda Tarifa - Fairytale) pedig mind olyan volt, amely sem dallal sem pedig hanggal nem tűnt ki a többi ország közül. 

Én azt gondolom, hogy az idei felhozatal egyébként nem túl erős az előző évekhez viszonyítva. Persze így is vannak esélyes dalok, amelyek igencsak megérdemelnék a győzelmet (Freddie Pioneer-ja is erősíti ezt a sort).
Itt a képen láthatjátok, hogy melyek azok az országok, amelyek produkcióját meghallgathatjuk még egyszer szombaton, de egy gyors lista a tegnapi "nyertesekről":
Lettország ) Grúzia ) Bulgária ) Ausztrália ) Ukrajna ) Szerbia ) Lengyelország ) Izrael ) Litvánia ) Belgium 

Nagyon nagy kíváncsisággal állok neki a holnapi döntőnek, hogy a többi ország szerint melyik lesz az az egy, amelyik megérdemli a győzelmet.